#8 Ezt el sem hiszem...

Parfümjének illata megcsapta orrom, mikor közelebb húzódót. Puha, lágy kezét vállamon éreztem. Hangja végig halk volt, szinte suttogta a szavakat. Mint egy álom, amire mindvégig vágytam.

Szája kinyílt. Lassított felvételnek láttam az egészet, szívem dobogott, majdnem kiugrott.

- Emily, nagyon jól éreztem magam ma veled. Biztos tudod mi következik most…

Hát persze! A szokásos szöveg, amit a filmekben is látni szoktam. Nem érdekel, hogy színpadias, akkor is erre vártam már mióta. Kérlek Zayn, mondd, mondd, mondd!!!

- De, azért felvezettem. Szóval lennél a barátnőm? – kérdezte szégyenlősen.

Még időben feleszméltem a bűvöletből és sikerült magamban tartanom az óriási sikítást. A végén még azt hinné, hogy csak azért vagyok vele, mert híres. Ezt pedig nem szeretném, hiszen nem is igaz. 

- Hát ezt még meg kell gondolnom... - mondtam viccesen, közben komoly fejet vágva.

Arca komorra váltott, kissé meglepődött szerintem. Furcsa, hogy nem borultam a nyakába? Mivan?

- Tényleg? - csodálkozott.

- Nem, eredetileg hülyeségnek szántam...

- Akkor jó. Szóval igen?

Szemöldökeit felvonta, amitől homloka ráncos lett. Nem láttam ilyennek még. Biztos csak fáradt vagy ilyesmi...

- Igen. 

Gyorsan megcsókolt teljesen érzelemmentesen, csak a rend kedvéért. Megfogta a kezem és visszafelé kezdett el sétálni, maga után húzva.

- Zayn, mi a szar bajod van már? Meghülyültél? Nem vagyok csicska, ne ráncigálj...az csak egy dolog, hogy a csajod lettem.

Szemeit lesütötte. Megbánó arcot vágott.

- Bocsi, csak kicsit megijedtem, amikor át akartad gondolni.

Annyira aranyos volt, muszáj volt a nyakába vetnem magam. Megöleltem, aztán megcsókoltam. Sokkal jobb volt, mint az előző és hosszabbra nyúlt.

- Imádlak! - szólalt meg végül.

Úgy éreztem most már minden stimmel köztünk. Sokat sétáltunk és beszélgettünk. Olyan helyeket mutatott Londonban, amikről eddig nem is tudtam. Érdekes volt, ráadásul meghitt és romantikus is.
Következő állomásként a játszótérre vitt, ami egyáltalán nem tűnt gyerekesnek. Senki nem volt ott, csak a szél mozgatta meg néhol a hintákat. Lehuppantam az egyik szülőknek fenntartott padra. Zayn is odatelepedett mellém. Kezével átkarolt, én pedig a fejemet a vállára döntöttem.
- Ugye tudod, hogy most nagyon boldog vagyok? - kérdezte.
- Én is így érzek.
Egy puszit nyomott a homlokomra, majd erősen magához szorított. Hirtelen nagy szél kerekedett és hűvös lett. Megkaptam a pulcsiját, ami a szokásos Zayn-illatot árasztotta. A levelek a földön kavarogtak, néhány újságdarabbal együtt. Az egyik kis papírka éppen előttünk esett le. Fölvettem, hátha van valami érdekes benne. Egy kép volt benne, alatta pedig nem túl hosszú szöveg, valószínűleg valamilyen ifjúsági magazinból tépték ki. A rossz fényviszonyok mellett is kivehető volt Zayn egy szőke hajú lánnyal...aki nem én voltam. Alatta ez állt:

A One Direction szívtipróját tegnap csókolózni látták Perrie nevű ismerősével. Eddig cáfolták a hírt, hogy együtt vannak, de szerintünk ez elég bizonyosságot ad a dolgokról. Zayn egy-két hete még egy szövődő kapcsolatról is interjút adott. Vajon mit szól hozzá a másik lány? Esetleg Perrie volt az?

Szinte felugrottam a padról. Megráztam a fejem, könnycseppek hagyták el a szemeim. Reménykedtem, hogy nem látszik a sötétben. Zaynre pillantottam, aki csak csodálkozva ült a padon. Összegyűrtem a kis darab papírt és hozzávágtam.
- Rohadj meg! - kiabáltam.
Minden erőmet összeszedve rohanni kezdte, nehogy utolérjen. Egyszer még visszanéztem, akkor fejezhette be az olvasást, mert utánam indult. Lépteimet szaporáztam, nagyon gyorsan hazaértem. Nem találtam a kulcsaimat, mintha csak elvesztek volna a táskámban. Ekkor már Zayn közeledett.
- Kérlek Emily! Ez az egész egy kis semmiség! Téged szeretlek szívem! - kiabálta utánam.
Turbó sebességgel kavartam a kezemmel a cuccaim között. Végre előbukkant az ajtó kulcsa. Kinyitottam. Pontosan Zayn előtt csaptam be. Lerogytam az ajtó elé és sírni kezdtem...


4 KOMMENT ÉS JÖN A KÖVETKEZŐ! ;)