Sziasztok!

Szóval már régen gondolkoztam azon, hogy abbahagyom ezt a blogot. A történet sem az igazi és ihletem sincs igazán, szóval azt hiszem a Happy End-nél fejezem be. Még nem törlöm a blogot, de további részek nem lesznek. Köszönöm az olvasóknak, akik kommenteltek és olvasták.... :)

Reks

#18 Szeretlek!

Semmit nem akarok jobban, mint elcsábítani téged, teljesíteni minden vágyadat, míg már senki más nem létezik számodra, csak én!

                                                                          Helen Brooks

Nem hallottam elmenni Zaynt, pedig elég bunkó voltam vele. Arra számítottam, hogy lelép és soha többé hozzám se szól, rám se néz. De ez nem történt meg. Kinéztem az ajtó egyik kis résén és még mindig láttam. Ott állt letörten. Szívem szerint feltéptem volna az ajtót és kirohanok, újra a karjaiba vetve magam....viszont ezt nem tehettem. Pár nappal ezelőtt is ebből lett parádé, így most csak visszahúzódva várok arra, hogy soha többé ne beszéljen velem. Ez a legjobb megoldás...
- Emily - szólalt meg végül suttogva. - Szeretlek...
Nem hittem a fülemnek. Tuti félrehallottam. Persze ez valóban lehetséges, mert ugye halkan mondta és...jézusom mi a szart csinálok! Lágyan lenyomtam a kilincset. Résnyire nyitottam az ajtót. 
- Hallottad? - emelte fel hangját. - Szeretlek! - szinte már üvöltött.
Bár a szobám bejárata teljesen nyitva volt, mégis csak álltam a küszöbön. Próbáltam fürkészni a tekintetét, az arcát, érdekelt az igazság. Valóban így érez vagy megint kihasznál? 
- Bocsáss meg kérlek - folytatta. - Nagyon nagyot hibáztam. Nem kellett volna Perrievel kezdenem...akkor még nem értékeltelek igazán, de...
Még mielőtt befejezhette volna a karjába ugrottam és megcsókoltam. Hosszan és szenvedélyesen. Időközben az ágyamon kötöttünk ki, ne kérdezzétek hogyan. Vadul csókolóztunk. Semmi több. 
- Imádlak - nézett a szemembe Zayn. 
Erre csak bólintottam. Nem vallom be az érzéseimet, mert nem akarok újból pofára esni. Az tönkretenne, összetörnék. Lehet, hogy az lenne a vég. Ne fessük az ördögöt a falra, most boldog vagyok! Azt hiszem... 

_

A következő napokat együtt töltöttük a többiekkel, akik örültek, hogy újból együtt vagyunk. Tulajdonképpen nem is gondoltam Zayn mások barátnőjére. Egyészen addig, míg egyik nap a postás nem dobott be egy érdekes címlapú újságot hozzánk. Mikor felébredtem barátom már várt és a kezembe nyomta. Nem tudtam mire vélni, hiszen ő és Perrie voltak a címlapom. Most megint szakítani akar?
- Olvasd kérlek! - mondta.
Még egy utolsó pillantást vetettem rá, aztán elkezdtem.

Szerelem vagy mégsem?

Újból hírt hallhatunk Zayn Malikról és újdonsült barátnőjéről, Perrieről. Tegnap este látták őket megérkezni együtt egy szórakozóhelyre. Az elején még iszogattak, élvezték egymás társaságát. Egyik olvasónk lefényképezte, amint Zayn valamit súg kedvesének. Ezután nem tudni mi történt, de egy órával később külön távoztak. Vajon vége a dúló szerelemnek? Zaynnek van valakije? A One Direction énekese ismert róla, hogy mostanában sűrűn váltogatja a barátnőit... 

- Nem zavar amit írt rólad? - kérdeztem.
- Az eleje a lényeg - mosolygott.
- Most azt akarod híresztelni, hogy úriember voltál és szakítottál miattam a barátnőddel? - röhögtem.
- Valahogy úgy - nevetett ő is, majd felkapott és az ágyra dobott. 
- Most mit művelsz? 
- Majd meglátod - kacsintott. - Majd meglátod.... 

5 KOMMENT ÉS KÖVETKEZŐ! :))♥

#17 Minden végzet nehéz...vagy nem?

Bánatomban térdre roskadtam és az ajtónak dőltem. Az eddig nehezen elfojtott könnyeimnek szabad utat adtam és csak sírtam. Hogy tehette ezt? Az elejétől fogva kihasznált? Szemeim már égtek, de folytattam a bőgést. Ráadásul már azt is tudja, hogy szeretem és ezzel vissza fog élni. Mekkora idióta voltam!
- Ugyan Emily! Ne emészd magad egy ilyen hülye miatt! - jöttem rá. - Hiszen meg sem érdemel!
Na igen. A szokásos duma, amit ilyenkor beadnak a lányoknak. ,,Drágám, úgy érzem nem érdemellek meg!" vagy ,,Te túl jó vagy hozzám" esetleg még a ,,Legyünk inkább barátok" szövegeket. Utálom az összes fiút. Csak a bajt hozzák rám. És természetesen ezt most hirtelen felindulásból jelentettem ki, de akkor is!

_


Másnap a fiúknak interjúkra kellett menniük az esti koncert előtt. Kihasználtuk az időt Lizzel és elmentünk vásárolni. Vettem egy fekete koktélruhát, ő pedig egy rövid farmert és egy amerikás pólót. Volt már egy ilyen összeállítása, de elmondása szerint az nem pont ugyan így néz ki, meg persze kell neki egy tartalék is...Ezután elmentünk a közeli bevásárlóközpontba, hogy főzzünk valamit a bandának. Nem ragaszkodtam az ötlethez, Liz annál inkább.
- Indulhatunk haza? - kérdeztem mikor minden a kocsiba került.
- Mehetünk - vigyorgott barátnőm.
Az út nagy részében a One Direction összes számát el kellett énekelnünk. Hazaérve mindjárt neki is láttunk a főzésnek.
- Ideadnád a darált húst? - kértem Lizt.
- Persze. És most megint együtt vagytok Zaynnel?
- Louis, Louis, Louis. Szóval mégis köptél - nevettem hangosan. - Egyébként nem.
- Miért?
- Az ő bevallása szerint neki nem jelentett semmit.
Éreztem, hogy megint sírni fogok. Az emlékek újra feltörtek bennem és az egész jelenet lejátszódott. Az ébredés, a beszélgetés és a pofon. Úgy döntöttem inkább hagyom a témát, főzőcskézem nyugodtam, de mint tudjuk ez Liz mellett teljességgel lehetetlen.
- Riley?
- Mi van vele? - fordultam hozzá.
- Szakítani akarsz?
- Igen, úgy gondolom ez a helyes megoldás. Talán ma fel is hívom.
- Telefonban?
Valóban hülye ötletnek tűnt. Viszont nem is akarom még hónapokig húzni, amíg hazaérünk. Szegény rám vár, pedig becsajozhatna. Ez lesz a legjobb megoldás. - Már most felhívom! - mondtam ki hangosan.
- Hát te tudod! Addig én berakom a lasagne-t a sütőbe.
- Köszi drágám! - nyomtam egy puszit az arcára.
Felrohantam a szálloda konyhájából - mivel a mi szobáinkban ilyen nem volt - és az ágyamra vetettem magam. Reggel biztosan nem ágyaztam be, most viszont szépen be volt vetve. Eddig. A mobilom kicsöngött. Éreztem, hogy izzad a kezem, rettenetesen izgultam.
- Ez Riley telefonja, most nem igazán tud beszélni! - mondta bele egy női hang.
- Mit is képzeltem - nevettem magamban.
- Hallo? - kérdezte a csajszi a vonal másik végén.
- Szia cica, Emily vagyok, Riley azt hiszem már csak volt nője. Szóval add át neki babám.
Tudtam, hogy ki van hangosítva, mert valahogy éreztem a feszült hangulatot a londoni szobában.
- Öhmm...hello Emily - szólalt meg végül Riley.
- Köszi - nevettem halkan.
- Nem haragszol? - lepődött meg.
- Így legalább van indokom. További jó szórakozást szívem - köszöntem el mosolyogva, majd leraktam a telefont.
Valóban meg kellett volna ráznia? Egyáltalán nem érzek fájdalmat, holott egy újabb megaláztatás ért. Nem baj. Könnyen túlteszem magam rajta, azt hiszem.
- Na hogy ment? - kérdezte Liz mikor leértem.
- Hibátlanul. Van más valakije.
- Te ennek örülsz? Hisztirohamot kéne kapnod és tömérdek fagyit magadba tömnöd és...
- Ne folytasd! - utasítottam komolyan, végül aztán én is elröhögtem magam.

_


Este az ebédlőben a saját kajánkat ettük, nem pedig a konyhai kosztot. Az öt csillag biztos nem a szakácsra és a főzőtechnikájára vonatkozik, mert elég ramatyul festett az étel mások tányérján. Nem hurrogom le, az íze persze ettől még lehet finom...
- Köszönjük lányok! - törölte meg száját Liam, majd távozott az asztaltól.
A többiek még illedelmességből vártak egy két percet, bólogattak és hümmögtek aztán ők is elmentek. A pincérek elvitték a tányérokat, törölgettek meg minden, szóval nekünk semmi különleges dolgunk nem akadt. Alig vártam, hogy a lift végre felérjen és behuppanhassak a kényelmes ágyamba. Tökéletes tervet készítettem az egész menetéről, de persze valaki megint felborította. Az ajtóm előtt Zaynt pillantottam meg, amint várakozik. Biztos kieszelt egy újabb kedves beszólást. Állok elébe.
- Te meg mi a szart keresel itt? - förmedtem rá.
- Héj, héj, héj...ásd el a csatabárdot, oké?
Erre a válaszom egy értelmetlen motyogás volt.
- Miattam? - kérdezte.
- Mi? - csodálkoztam, mert egyáltalán nem értettem mi a fenét akar.
- Miattam szakítottatok?
- Nem.
- Ne hazudj!
Elegem volt abból, hogy azt hiszi körülötte forog a világ. Szokás szerint felhúztam magam. Utálom. Mindig elkezdek kiabálni és idegbajom lesz, de ezt most nem hagyhattam ki. Most nem.
- Istenem Zayn te maga vagy a szánalom. Az egész szakításba benne sem voltál. Nem te vagy a középpontban értsd már meg! Az egész lényed egy rohadt nagy seggfej! - üvöltöttem.
Láttam a tekintetében a csalódottságot és a dühöt is. Féltem tőle. Abban a pillanatban éreztem, hogy vissza kell fognia magát. Nem mertem maradni, berohantam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót....

5 KOMMENT ÉS KÖVETKEZŐ RÉSZ! ♥

#16 Egyszer véget ér...

Először is bocsánat a késéséert, de a nyaralás miatt csak most tudtam megírni a részt! :) A blog folytatásáról nem tudok pontos infót mondani, mert úgy érzem a történet egy nagy hülyeség, összefüggéstelen és egyéb gondok is akadnak. Lehet, hogy abbahagyom, de mindenesetre próbálok kitalálni valami izgalmasabb folytatást. Egyenlőre maradjon az 5 komment és ha összejön egy darabig még hozok részeket! :)

Képtelen voltam magyarázatot kitalálni az előbbi ,,felindulásomra” , mert Zayn csókja teljesen elbűvölt. Mondhatni levett a lábamról…Hirtelenjében minden kicsit jelentéktelenebbé vált, gyomrom görcsbe rándult és valami olyasmit éreztem, amit eddig soha…Elveszettem az időérzékem, egy örökkévalóságnak tűnt minden egyes érintése, ahogy végigsimította a hátamat ujjaival, ahogy ajkai lágyan az enyémekhez értek. Kétségkívül ő is élvezte.

- Lám, lám, lám! – szólalt meg egy gúnyos hang mögöttünk.

Fejemet hátrakaptam és Louist pillantottam meg karba tett kézzel majdnem mellettünk állni. Láttam, hogy gúnyos mosolyát nagyon erősen magába kell fojtania. Féltem a reakciójától. Nagyon. Ha ezt elhíreszteli Zayn és én is bajba kerülünk. Riley meg az a ribanc tuti mérgesek lesznek. Nem mintha érdekelne…

- Lou… - suttogott Zayn.

- Csitt! – szakította félbe a fiú. – Ne aggódj tesó, tartom a szám! De, ha ennyire titkos akkor ne a folyosó közepén csináljátok legalább!

Komoran bámultam egyik srácról a másikra, figyelve minden rezdülésüket. Kínos csend után hangos nevetésben törtek ki, ami engem is megmosolyogtatott. A többiek a hahotázásra felébredtek és kérdőn bámultak ránk…

_

Leszállás után testőrök társaságában egyből a limuzinba ültünk és a szállodába hajtottunk. Untam már a fiúk hülye paranoiáját, meg a folytonos üldözési mániájukat. Egy rajongó sem közelítheti meg őket és a többi és a többi. Elegem van már az örökös bujkálásból, bár ha jobban belegondolok Zaynnel bármit elviselnék.

- Emily! – zavarta meg Liz az ábrándozásom. – Emily jelen vagy? Emeld ki a nagy segged a kocsiból drágám…itt vagyunk.

Mély lélegzetet vettem, sóhajtottam egyet, aztán kikászálódtam a kocsiból. A szemeim kikerekedtek az óriási hotel láttán. Ki hitte volna, hogy a Pullman Paris La Defense ilyen puccos egy szálloda. Gyönyörű fények, ötletes tervezés, tisztaság, kedves személyzet és még sorolhatnám. Persze tudtam, hogy nem valami putri félébe megyünk, de ez tényleg káprázatos.

- Emily komolyan mondom, Te beteg vagy? Gyere már az ég szerelmére! – kiabált ismét rám Liz.

A csomaghordó egyből a szobámba vitte a bőröndjeim és el is kalauzolt a nagy ,,házban”. Mikor részletesen mindent elmagyarázott – amit persze nagyon untam – elment. Hiába volt a maga módján jófej, mégis az elejétől kezdve ezt a pillanatot vártam. Megálltam a szekrény mellett, erőt vettem és nekifutottam. Hatalmas erővel vetettem magam a puha ágyra, mely először kissé feldobott, aztán csak hagyta, hadd kényeztessem magam karjaiban. Olyan érzés volt, mint a felhők felett szállni. Rövidesen el is aludtam…

_

Lágy kopogást hallottam az ajtón, nem igazán erőteljest, ezért nem is foglalkoztam vele. Gondoltam csak a szobapincér az. Erre rácápolt a simogató kéz az arcomon.

- Emily! – suttogta a fülembe.

Szemeimet kinyitottam és bár nehezemre esett látni sikerült kivennem Zayn alakját magam fölött. Nem tudtam nem vigyorogni, karjaimat pedig a nyaka köré öltöttem. Ő is megeresztett egy mosolyt, majd felhúzott az ágyról. Próbáltam adni neki egy ,,köszazébresztést” puszit, de elkapta a fejét. Felállt az ágyról és leült a közeli fotelbe.

- Mi az? – kérdeztem.

- Beszélnünk kell! – mondta idegesen.

- Ugye Lou nem köpött?

- Nem…most másról van szó.

Leplezni akartam nemtetszésem, remélhetőleg sikerült. Láttam, hogy az izzadságcseppek legördülnek a homlokán. Valami baj van…

- Mond!

- Emily…köztünk nem lesz semmi…

Hirtelen mintha valaki fojtogatni. Nem kaptam levegőt. És a csók?

- De…

- Nincs de! Nekem barátnőm van! Neked pedig barátod…vagy valami olyasmi.

Nem hittem a fülemnek. Rettenetesen megalázva éreztem magam. Mi történt vele? Azt hittem újra együtt lehetünk.

- Húzz el innen!

- Emily! – mentegetőzött.

- Azt mondtam takarodjál te bunkó!

Teljesen kikeltem magamból. A sírás kerülgetett. Megfogtam Zayn karját és az ajtó felé rángattam.

- Hagyj már!

- Nem! Tűnés!

Be akartam vágni mögötte az ajtót, de nem engedte. Lábát a küszöbre rakta és kaján vigyorral nézett rám.

- Csak, hogy tudd…nagyon jól csókolsz…de nekem semmit se jelentett – nevetett.

Betelt a pohár. Meglendítettem kezemet és akkora erővel, amekkorával csak tudtam megütöttem….

5 KOMMENT! :)

#15 Félrelépés

Már egy hét telt el azóta, hogy kiderült VELE kell eltöltenem egy rém unalmas turnét. Első állomás Párizs, aztán jöhet Amerika. Hosszú lesz és kimerítő, de ha egyszer muszáj…

- Mindent bepakoltál? – jött be anya a szobámba.

- Igen – motyogtam unottan magam elé.

Nagyon sóhajtott, majd leült az ágyamra, ezzel ledöntve az ott maradt ruháim kupacát. Először csak fintorogtam egyet, de utána elkezdtem visszarakosgatni.

- Nem kellett volna elengednem téged…egyedül egy kislány a nagyvilágban…

Elegem van abból, hogy még mindig azt hiszi gondatlan vagyok. Hahóó, már nincs szükségem felügyeletre!

- Testőrök, menedzserek, Liz, One Direction… - kezdtem el sorolni nyugodtan.

- Jó…felfogtam! – nevetett és kiment a konyhába.

Kihasználtam a magányt és leültem a gépem elé. Kitöröltem a fölösleges e-maileket, átolvastam a kamuhíreket magamról, ami még a Zaynes időből származik, aztán megnéztem a twitterem. Feltűnt, hogy valami nagy találgatás van és a trendek legtöbbje is Zaynről szól. Hajtott a kíváncsiság, így megnéztem miket írt ki legutóbb. Négy perce volt egy turnéról szóló, előtte pedig egy elég fura.

zaynmalik1D @zaynmalik

mégis szeretem…

Biztos összeveszett azzal a ribanccal, akivel megcsalt. Legalább kicsit neki is fáj és nem csak én szenvedek. Rossz hozzáállás, de megérdemli azok után, amit velem tett. Teljesen összetörtem miatta és még csak egy bocsánatkérést sem engedett meg magának. Szerintem tök szánalmas…

- Sziaaaaa – nyitott be Liz, megtörve a gondolatmenetem.

- Hali – lazáskodtam.

- Mehetünk?

- Máris? – csodálkoztam.

Bólintott és becsukta az ajtót. Dudálást hallottam, ezért kinéztem az ablakon. Egy fekete limuzin parkolt a ház előtt. Egyáltalán nem feltűnő…

- Gyere kicsim! – mondta apa és felkapta a bőröndöm.

Nem raktam be sok cuccot, épp csak a legszükségesebbeket. Próbáltam rendszerezni is, persze ez nem sikerült, de a szándék a lényeg.

Kint anya ugrott a nyakamba, szorosan megölelgetett, aztán pár könnycsepp után elengedett.

- Itt a mi kis hercegnőnk – fogadott Liam kinyitva előttem a kocsi ajtaját.

- Sziasztok! – szálltam be.

Mindenki el volt foglalva a saját dolgával. Voltak olyan kedvesek, hogy nekem Zayn mellett hagytak helyet. Az összes ülés tele lett pakolva a bőröndjeikkel. Jó kis csel, de nem dőlök be. Átmentem a táskák oldalára és rendezgetni kezdtem őket. Hamar készítettem egy kis helyet magamnak, ahol kényelmesen elfértem. Nem is kell mondanom, hogy mindenki idiótának nézett…

****

Amikor az órám este tizenegyet mutatott már régen a repülőn ültünk. Nem tudtam aludni, ezért elővettem a könyvem és olvasni kezdtem. Teljesen belemerültem és a szereplő helyébe képzeltem magam. Gyönyörű kis történet, többször is olvastam már, sőt lassan kívülről tudom, de szerintem megunhatatlan. Annyira elfeledkeztem a külvilágról, hogy nem is vettem észre a mögöttem álló Zaynt.

- Jó olvasást! – nevetett, majd leült az előttem lévő székre.

- Kösz – vágtam oda flegmán.

- Ugyan már Emily…meddig játszuk még ezt? – kérdezte felvont szemöldökkel.

- Mondjuk eddig. Most váltsunk és nézzük egymást levegőnek! – mondtam és szemeim elé emeltem a könyvet.

Egy darabig éreztem magamon a tekintetét, aztán láttam, hogy feláll és elmegy. Egy pillanatra még megtorpant, visszafordult és egy utolsó mondattal bűntudatot ébresztett bennem.

- Ha még nem láttad volna nézd meg a twitterem. Rád vonatkozik!

Úgy éreztem mindent elrontottam. Az olvasmányt elhajítottam és futni kezdtem. Már láttam a célt és egy határozott ugrással Zaynre vetettem magam.

- Te meg mi az istent csinálsz? – kérdezte hülyének nézve engem.

- Majd megtudod! – mondtam.

Ajkaimat az övéire tapasztottam. Rég csókolóztam ilyen jót. Hosszú volt és szenvedélyes. Egyáltalán nem akartam a végét, már csak azért se, mert még ki kell találnom valami magyarázatot….

5 KOMMENT ÉS KÖVI! :)♥

#14 Bocsánat vs. Harag

Úgy éreztem a bizonytalanság átjárja agyam minden porcikáját, amitől nem tudok normális emberként gondolkozni. Az előbbi esetet nem bántam meg, de érzelmeimben még a felindulásom után sem voltam igazán biztos. Nem utálom kifejezetten Zaynt, sőt azt sem mondom, hogy nem szeretem. Egyszerűen csak fájdalmat okozott, ami fölött nehezen tudok szemet hunyni. Van egy helyes, kedves és...ööö...dehát nem is ismerem Rileyt még igazán! Miért is járok vele? Hát igen, ezen még jócskán el kell gondolkodnom. Persze, persze, mert szeretem...vagy nem. Nem vagyok tisztában az érzelmeimmel tényleg!
- Bejöhetek? - kopogott valaki az ajtómon.
Hangja ismerősen csengett, de mégsem tudtam megállapítani ki az. Biztos valamelyik fiú. Csak túlélem az agymosást és a turnéra való rákényszerítést. Aztán majd eljátszom a ,,nagyhalált" és minden meg van oldva. Elutazunk pár helyre, meghallgatjuk az albumot vagy százszor, eleget teszünk a legtöbb rajongó kívánságainak, válaszolunk minden értelmetlen kérdésre, letagadom, hogy Zaynnel valaha is kapcsolatba került és már itthon is vagyunk.
- Emily - kopogott újra. - Itt vagy?
- Ja...bocsi, gyere be! - kiabáltam vissza.
Louis dugta be a fejét az ajtó kis résén, majd az egészet kinyitotta és elém ült. Úgy festettünk, mint két idióta. Én ott fetrengek kínomban, ő meg halál nyugodtan hátat fordítva nekem pihen az ágyamon. Ezt a helyzetet körülbelül öt percig tudtuk fenttartani, aztán Lou komoly arccal felém fordult.
- Miért? - kérdezte érzelemmel teli hangon.
- Mit miért? - játszottam el, hogy nem tudom miről beszél.
- Zayn minden nap rólad áradozik, nagy nehezen idecsaljuk, te meg leüvöltöd a fejét. Muszáj volt? - kicsit idegesebben és hangosabban beszélt.
Valóban? Hirtelen testemet átjárta valami különös érzés, amit már régen éreztem. Kirázott a hideg, gyomrom pedig görcsbe rándult. Egyszeriben annyira örültem, mint még soha. Ezek szerint valahol mélyen még mindig jelentek neki valamit? Remélem így van.
- Ő kezdte! - nyögtem ki egy tök óvodás választ.
- Ugyan már - legyintett egyet Lou maga előtt. - Gyere ki és társalogjatok normális ember módjára. Felejtsd el végre a múltat Emily és ne játszd a sértődöttet.
A fiú hangjában egyszeriben olyan lekezelést éreztem, mint mg soha. Szívem szerint a föld alá süllyedtem volna megjegyzéséért és viselkedésem miatt is. Felnyögtem, sóhajtottam egyet, aztán feltápászkodtam az ágyról és megpróbáltam összeszedni magam. Rosszul esett, amit Louis az előbb mondott, így tényleg felnőttként akartam hozzáállni Zaynhez. Ami történt az már a múlt, szemet kell hunynom fölötte.
- Na jó! - mondtam beletörődve.
- Ez a beszéd! - mosolyodott el, majd megfogva kezemet kifelé kezdett vezetni.
A szobám ajtaja kitárult és egyszerre öt különböző szempár szegeződött rám. Liz arcára büszkeség ült ki, a többiek vigyorogtak egy kivétellel. Zayn csak ült ott, tekintetét a földre szegezte. Nem tudtam eldönteni, hogy azért mert engem lát vagy mert egyszerűen csak vérig sértettem az önérzetét. De akkor sem fogok bocsánatot kérni. Nem engedek!
- Itt van a mi kis hirtelen haragú hercegnőnk - nevetett ki Liam aranyosan.
- Hercegnő? - kíváncsiskodtam enyhén magas hangon, talán túl magason.
Liz felállt sé céltudatosan rám nézett. Éreztem, hogy valamit akar.
- Emily segítenél limonádét csinálni? - kérdezte.
- Muszáj?
- Emily - mordult rám, majd megköszörülte a torkát. - Légyszíves!
Mit tehettem volna, felemeltem szerintem nagy valagam és követtem. Kiérve a konyhába mindjárt ömlöttek szájából a szavak és mesélni kezdett.
- Képzeld Harry azt mondta... - itt félbeszakítottam.
- Igen tudom! Zayn rólam áradozik. Louis beavatott.
- És mit gondolsz? - vonta fel szemöldökét.
- Még mindig mérges vagyok rá.
- Deeeeee... - hadonászott kezével, hogy folytassam.
- Nincs de! - jelentettem ki határozottan.
- Ünneprontó vagy! - förmedt rám sértődött hangon, de én csak felnevettem.
Felvágtam pár citromolt, megcsináltuk a limonádét, aztán újra csatlakoztunk a fiúkhoz. Már én is bekapcsolódtam a beszélgetésekbe, viszont idegesített, hogy Zayn továbbra is csak a szőnyeg mintáit tanulmányozza. Mindegy...ezzel nem fogja elrontani a közelgő turné hangulatát!

5 KOMMENT! ;)

#13 El nem múló érzelmek...

Hülyén éreztem magam a poszteren lévő öt fiú pillantásától. Főleg Zayn érdekelt, de a többiek is zavartak. Óriási lelkiismeretfurdalás gyötört. Szeretem Rileyt…igen! Le kell mondanom Zaynről! Ő úgyis talált már magának csajt… - töprengtem.

- Nem jössz? Csináltam kávét! – kukucskált be az ajtón újdonsült barátom.

- De persze…

Még egyszer utoljára ránéztem a falra ragasztott képre, aztán elhagytam a szobát…

A konyha összekapcsolódott a nappalival. Egészen takaros kis lakás volt, békés és otthonos. A plazma tv be volt kapcsolva és zene ment benne, amolyan angol stílusú. A kávé illata az egész helyiséget betöltötte. Az asztalon láttam két tányért, tele pirítóssal.

- Remélem szereted – mondta kedvesen Riley.

Istenem annyira aranyos. Nem érdemli meg, hogy átverjem.

- Imádom! – nevettem el magam.

Leültünk és megreggeliztünk. Tény, hogy nagyon jól éreztem magam vele, de valami akkor is hiányzik. Nincs meg az az izzó légkör, mint Zaynnel.

A gondolkodásomat a telefonom csörgése zavarta meg. Még mindig a One Directiontől ment a Save you tonight. Rileyra néztem, aki egy egyszerű bólintással jelenzte, hogy nyugodtan vegyem fel.

- Liz hív! – közöltem vele nem is tudom miért.

- Te meg hol a francban vagy???? – üvöltött bele barátnőm a készülékbe.

Valószínűleg a srác is meghallotta, amit egy nevetéssel jelzett.

- Rileynál…

- Áááááá…az más! – váltott hangnemet. – Viszont most gyere haza! Itt vannak a srácok és hiányolnak!

Ekkor valaki…feltehetőleg Louis bekiabált egy ,,Emilyyyyy” –t a telefonba sírós hangon.

- Rendben! – sóhajtottam.

Tudta, hogy most mi következik, ezért csak lassan mögém sétált. A nyaka érintette az enyémet, szája az arcomra tapadt. Hosszú, örömteljes pillanat volt és bevallom nagyon is élveztem. Én is feltápászkodtam a kényelmes ülőhelyemről és elé léptem. Gyengéden megcsókoltam, aztán bementem a szobájába. Felöltöztem és elindultam, mitsem törődve azzal a bizonyos poszterrel.

****

- Végre itthon vagy! – ugrott a nyakamba Lou amikor beléptem az ajtón.

- Öhmm… - karoltam át én is. – Igen!

A fiú megfogta a kezem és azt lóbálva – mint az óvodások – a nappaliba vezetett. Hangosan röhögtem, nem értettem mi ez a nagy lelkesedés irántam. Két napja beszéltünk utoljára…ez azért nem olyan sok idő.

- Itt van Emily, itt van Emily! – kántálta Louis megállás nélkül.

Beértünk a szobába. Széles vigyorom lelankadt, arcom pedig komorra váltott. Elment a kedvem mindentől. Legszívesebben bementem volna a saját kis zugomba, de a mellettem álló srác szorítása erősebb lett. Nem engedett, ami eléggé zavart is.

- Hello – köszöntem unottan.

- Szia Emily! Már annyira vártunk – próbálta oldani a kínos helyzetet Liz.

- Gondolom – jegyeztem meg halkan, szinte magam elé suttogva.

Lehuppantam a kanapéra. Annyira elrontotta a napomat Zayn látványa, hogy már nem is figyeltem a témákra. Zavart a jelenléte, minden levegővétele és még a köhögései is, amivel csak magára akarta vonni a figyelmemet.

- És akkor a turnéra ti is eljöhetnétek… - fejezte be Liam a mondatát.

Mivaaan? Én tuti nem fogok ezzel a taplóval utazgatni ide-oda. Egyszer megcsal, aztán úgy tesz mintha semmi nem is történt volna? Nem érdekel, hogy szerettem és lehet, hogy most is szeretem…

- Én nem megyek! – jelentettem ki határozottan.

- De hát miért? – vonta fel Zayn a szemöldökét.

Több sem kellett, elvesztettem a fejemet és kifordultam önmagamból.

- Mi az, hogy miért? Nem teljesen egyértelmű? Miattad te bunkó! Utállak, amiért megcsaltál és semmi kedvem hozzád, sőt még egy levegőt sem akarok szívni veled! – kiabáltam.

Felpattantam a kanapéról és beviharzottam a szobámba. Hangosan becsaptam magam után az ajtót és az ágyra vetődtem...

MIvel nagyon rövid lett és sokat késtem most nincs komihatár! Remélem azért így is hozzászóltok páran...

Díj :)♥

1. Tedd ki a képet :)
2. Köszönd meg annak, akitől kaptad!
3. Írj 10 dolgot magadról!
4. Küldd tovább a díjat.
5. Szólj mindenkinek a díjról!

Először is mindenkinek aki olvassa a blogot nagyon köszönöm, de ki kell emelnem Juliát. Tényleg nagyon örülök és felvillanyoz, hogy többeknek is tetszik amit írok. Remélem még fejlődök ezen a téren és izgalmasabb részeket tudok majd hozni. Köszönömköszönömköszönöm...tényleg ;)

Nos 10 dolog:

1. Imádok lovagolni.
2. Most már leginkább Zayn a kedvencem a bandából, de a többieket is szeretem.
3. Lassan 6. éve atlétizálok...többé-kevésbé sikeresen :)
4. A legjobb barátnőmet Dalmának hívják.
5. Van egy kutyám.
6. Szőke a hajam és zöld a szemem.
7. Most megyek 8. osztályba.
8. Utálom, hogy nem lehet becézni a nevem. :D
9. Gerelyhajító ás távolugró vagyok.
10. Legszívesebben magasugrással tölteném az időm. :D♥

Akinek ajánlanám a díjat:

- Adél
- Alexandra

Kedves olvasók!

         Drága olvasóim!

1. Nagyon örülök neki, hogy a látogatottság is 1000 fölé lépett és annak is, hogy visszajelzéseket kapok. Ennek következményeként hamarosan új résszel is szolgálok...persze csak miután megírtam. ;)
2. Mint látjátok kiraktam a rendszeres olvasók modult. Azt szeretném kérni, hogy iratkozzatok fel. ♥

Nagyon köszönöm : Reks. :)♥

#12 Egy újabb találkozás...

Ha az előbbi csókom Rileyval nem a női mosdó közepén történt volna most nem így éreznék. Hogy pontosan hogy is? A szívem eddig soha sem volt ilyen gyors, hevesen kalapál, majdnem kiugrik a helyéről. A homlokomon legördülnek az izzadságcseppek, melyek általában a szám környékén állnak meg és akarva, akaratlanul is érzem az enyhe sós beütésüket. A kezeim és a lábaim is remegnek, szinte alig tudok talpon maradni. Riley illata folyamatosan megcsapja orromat, ez a parfüm számomra egy drog.

- Huhhh! – engedte ki az előttem álló az eddig visszafojtott levegőt.

Megkönnyebbültem. Ezek szerint lehet, hogy nem csak nekem tetszett. Akkor ez már egy jó pont…ugye?

Az ajtó kicsapódott és egy lány lépett be rajta. Szemei kigúvadtak. Sikítozva futott ki a WC-ből, mintha nem is látott volna még pasit. Rileyval egymásra emeltük tekintetünk. Biztos voltam benne, hogy abban a pillanatban teljesen ugyanarra gondolunk. Mindketten hangos nevetésben törtünk ki.

- Ebbe meg mi üthetett? – mosolygott még mindig.

- Fogalmam sincs – jelentettem ki.

Derekamat átkarolva kisétáltunk a dübörgő zenétől hangos buli közepébe. Körülöttünk mindenki inkább csak részegen vonaglott, mintsem táncolt. A körasztal felé vettük az irányt, de fel véltem fedezni, hogy már senki sem ül ott.

- Gyere el hozzám – ajánlotta fel Riley a lehetőséget.

Talán semmi bajom nem származhat belőle. Elvégre most együtt vagyunk…vagy mégsem? Fogalmam sincs.

- Hát…oké! – egyeztem bele végül.

Kétkedéseim közepette észre sem vettem, hogy ki is értünk a discoból. Éppen Riley egyik viccén kezdtem nevetni, amikor szemben az egyik kuka mellett megláttam Zaynt. Tökéletesen kirajzolódott alakja még a sötétben is. Parfümjét méterekkel messzebb is érezni lehetett. Egy szőke hajú lányt kent éppen a falnak, azt hiszem azt, akivel az újságban láttam. Vadul csókolgatta, az a ribanc pedig engedett neki. Fejem majdnem ketté szakadt, ahogy átvette benne a féltékenység a helyet. Minden ködössé vált.

- Inkább gyere! – húzott tovább Riley szerencsémre.

Kocsija felé húzott, beleültetett. Az ablakot lehúzva még egy gyors kérdést intéztem hozzá:

- Nem ittál? Lehet, hogy gyalog kéne mennünk!

- Csak üdítőztem…hála neked! – nevetett.

Beszállt ő is. A motor hangos berregés után beindult és elhajtottunk a szürke BMW-vel…

**

Szemeim kinyíltak, látásom hamarosan teljesen kitisztult. Egy ismeretlen helyen ébredtem. Felültem az ágyban és körülnéztem. A szoba tele volt össze-vissza dobált ruhadarabokkal. Tovább fordultam. A falakon minden tele poszterekkel, köztük egy One Directionös is. Ott mosolygott rám Zayn Malik, akit még mindig szerettem…úgy érzem.

Valaki megmozdult! Tekintetem az ágy másik oldalára szegeződött. Riley feküdt mellettem teljesen meztelenül. A dolog félreérthetetlen volt és sajnos most már emlékeztem is a dolgokra.

- Jó reggelt! – húzott közelebb magához miután felkelt.

- Szia – mondtam érzelemmentesen.

- Jó volt a tegnap este – kacsintott rám.

Kissé megborzongtam. Láttam amint felöltözik és imádnivaló teste elhagyja a szobát. Már megint mit tettem?! A poszterre néztem, ami még mindig engem bámult…

5 KOMMENT ÉS ÚJ RÉSZ! :)♥