#16 Egyszer véget ér...

Először is bocsánat a késéséert, de a nyaralás miatt csak most tudtam megírni a részt! :) A blog folytatásáról nem tudok pontos infót mondani, mert úgy érzem a történet egy nagy hülyeség, összefüggéstelen és egyéb gondok is akadnak. Lehet, hogy abbahagyom, de mindenesetre próbálok kitalálni valami izgalmasabb folytatást. Egyenlőre maradjon az 5 komment és ha összejön egy darabig még hozok részeket! :)

Képtelen voltam magyarázatot kitalálni az előbbi ,,felindulásomra” , mert Zayn csókja teljesen elbűvölt. Mondhatni levett a lábamról…Hirtelenjében minden kicsit jelentéktelenebbé vált, gyomrom görcsbe rándult és valami olyasmit éreztem, amit eddig soha…Elveszettem az időérzékem, egy örökkévalóságnak tűnt minden egyes érintése, ahogy végigsimította a hátamat ujjaival, ahogy ajkai lágyan az enyémekhez értek. Kétségkívül ő is élvezte.

- Lám, lám, lám! – szólalt meg egy gúnyos hang mögöttünk.

Fejemet hátrakaptam és Louist pillantottam meg karba tett kézzel majdnem mellettünk állni. Láttam, hogy gúnyos mosolyát nagyon erősen magába kell fojtania. Féltem a reakciójától. Nagyon. Ha ezt elhíreszteli Zayn és én is bajba kerülünk. Riley meg az a ribanc tuti mérgesek lesznek. Nem mintha érdekelne…

- Lou… - suttogott Zayn.

- Csitt! – szakította félbe a fiú. – Ne aggódj tesó, tartom a szám! De, ha ennyire titkos akkor ne a folyosó közepén csináljátok legalább!

Komoran bámultam egyik srácról a másikra, figyelve minden rezdülésüket. Kínos csend után hangos nevetésben törtek ki, ami engem is megmosolyogtatott. A többiek a hahotázásra felébredtek és kérdőn bámultak ránk…

_

Leszállás után testőrök társaságában egyből a limuzinba ültünk és a szállodába hajtottunk. Untam már a fiúk hülye paranoiáját, meg a folytonos üldözési mániájukat. Egy rajongó sem közelítheti meg őket és a többi és a többi. Elegem van már az örökös bujkálásból, bár ha jobban belegondolok Zaynnel bármit elviselnék.

- Emily! – zavarta meg Liz az ábrándozásom. – Emily jelen vagy? Emeld ki a nagy segged a kocsiból drágám…itt vagyunk.

Mély lélegzetet vettem, sóhajtottam egyet, aztán kikászálódtam a kocsiból. A szemeim kikerekedtek az óriási hotel láttán. Ki hitte volna, hogy a Pullman Paris La Defense ilyen puccos egy szálloda. Gyönyörű fények, ötletes tervezés, tisztaság, kedves személyzet és még sorolhatnám. Persze tudtam, hogy nem valami putri félébe megyünk, de ez tényleg káprázatos.

- Emily komolyan mondom, Te beteg vagy? Gyere már az ég szerelmére! – kiabált ismét rám Liz.

A csomaghordó egyből a szobámba vitte a bőröndjeim és el is kalauzolt a nagy ,,házban”. Mikor részletesen mindent elmagyarázott – amit persze nagyon untam – elment. Hiába volt a maga módján jófej, mégis az elejétől kezdve ezt a pillanatot vártam. Megálltam a szekrény mellett, erőt vettem és nekifutottam. Hatalmas erővel vetettem magam a puha ágyra, mely először kissé feldobott, aztán csak hagyta, hadd kényeztessem magam karjaiban. Olyan érzés volt, mint a felhők felett szállni. Rövidesen el is aludtam…

_

Lágy kopogást hallottam az ajtón, nem igazán erőteljest, ezért nem is foglalkoztam vele. Gondoltam csak a szobapincér az. Erre rácápolt a simogató kéz az arcomon.

- Emily! – suttogta a fülembe.

Szemeimet kinyitottam és bár nehezemre esett látni sikerült kivennem Zayn alakját magam fölött. Nem tudtam nem vigyorogni, karjaimat pedig a nyaka köré öltöttem. Ő is megeresztett egy mosolyt, majd felhúzott az ágyról. Próbáltam adni neki egy ,,köszazébresztést” puszit, de elkapta a fejét. Felállt az ágyról és leült a közeli fotelbe.

- Mi az? – kérdeztem.

- Beszélnünk kell! – mondta idegesen.

- Ugye Lou nem köpött?

- Nem…most másról van szó.

Leplezni akartam nemtetszésem, remélhetőleg sikerült. Láttam, hogy az izzadságcseppek legördülnek a homlokán. Valami baj van…

- Mond!

- Emily…köztünk nem lesz semmi…

Hirtelen mintha valaki fojtogatni. Nem kaptam levegőt. És a csók?

- De…

- Nincs de! Nekem barátnőm van! Neked pedig barátod…vagy valami olyasmi.

Nem hittem a fülemnek. Rettenetesen megalázva éreztem magam. Mi történt vele? Azt hittem újra együtt lehetünk.

- Húzz el innen!

- Emily! – mentegetőzött.

- Azt mondtam takarodjál te bunkó!

Teljesen kikeltem magamból. A sírás kerülgetett. Megfogtam Zayn karját és az ajtó felé rángattam.

- Hagyj már!

- Nem! Tűnés!

Be akartam vágni mögötte az ajtót, de nem engedte. Lábát a küszöbre rakta és kaján vigyorral nézett rám.

- Csak, hogy tudd…nagyon jól csókolsz…de nekem semmit se jelentett – nevetett.

Betelt a pohár. Meglendítettem kezemet és akkora erővel, amekkorával csak tudtam megütöttem….

5 KOMMENT! :)