- Ugye nem gond? – kérdezte Liz megszakítva habzsolásom.
- De hát mi? – vontam fel szemöldökeim.
- Ha nem akarsz nem megyünk abba a buliba! Csak rajtad
múlik!
Nem fogok csak magamra gondolni. Lehet, hogy jobban járnék,
ha maradnék a saját kis megszokott életemnél, de ugyanakkor Liz is ott van. Ő
biztos egy jó nagyot akar bulizni és ezt nem ronthatom el. Bajom nem származhat
belőle…remélem.
- Egyszer élünk! – nyögtem ki erőltetett mosolyt csalva
arcomra.
Láttam, hogy örömet szerzett neki válaszom, így hát tovább ettem. Szinte tömtem
magamba a pizzát. Kissé fájt utána a hasam, de megittam még két kólát is.
Feltankoltam estére…ki tudja meddig maradunk majd.
- Mehetünk? – kérdezte Liz, mikor már kész voltunk.
- Felőlem – válaszoltam hanyagul.
Csak egy utcát kellett sétálnunk és már ott is voltunk.
Kissé bizarnak bizonyult ez a kis ,,túra”. Mivel a főút mellett mentünk sok
volt az autó. Már csak az a kérdés, hogy ha valaki magassarkút és szoknyát húz
minek kell megbámulni feltűnően. Pillantani még lehet, nem is zavar, de ha már
dudálnak a kocsiból, akkor már én is megborzongok.
- Ez az?
Lizre pillantottam. Nagy barna szemei némi bizonytalanságot
sugalltak. Az a szőke gyerek nem mondta pontosan hova menjünk, így valószínű a
,,szomszéd disco” alatt ezt érthette.
- Nézzünk be! – javasoltam, közben kezemmel az ajtó felé
mutatva.
A bejárat előtt egy dagadt, fekete emberbe ütköztünk. A
szokásos filmbeli őrökhöz hasonlított. A névtáblája a nyakában lógott, rajta
Steve állt.
- Hello Steve! – kockáztattam.
- A személyit kérném!
Tekintetét mogorván rám szegezte. Ellenőrizte az iratainkat,
aztán nyugodtan beengedett. Egy sötét folyosón keresztül jutottunk be a
helyiségbe.
- Mire hívhatom meg a hölgyeket? – ugrott elénk egy
viszonylag elfogadható külsejű férfi.
- Köszönjük nem kérünk semmit!
Nem hiszem, hogy jól tűri a visszautasítást, mert utánunk
jött. Folyamatosan szembekerültünk vele. Újabb és újabb ajánlatokkal állt elő.
Az utolsó csepp az volt, amikor megragadta Liz karját. Ekkor barátnőm ösztönösen
replexből tökön rúgta.
- Velem vannak! – hallatszott egy ismerős hang.
A biztonsági őrök nem közelítettek tovább felénk ezután.
Lassan, színpadiasan fordultam hátra, hajamat vállam mögé lendítettem. Riley
állt mögöttem, szemöldökét felhúzta. Teljesen hülyén éreztem magam, de végülis
megnyugtatott, hogy elnevette magát. Biztos egy kis ribinek hisz. Gratulálok
Emily Eastman!
- Erre! Ott ülünk!
A tömeg felett elmutatott egy kis asztalhoz. Körülötte csupa
fiú és egy vagy két lány…nem lehetett pontosan látni.
- Sziasztok! – köszöntünk mikor átverekedtük magunkat a
népen.
- Hello! – üdvözöltek barátságosan.
Letelepedtünk melléjük. Riley rendelt nekünk, holott nem is
ismert. Kólát kaptam. Nem igazán kívántam és rosszul is voltam amúgy is, de
azért megittam. A szénsavbuborékok szinte pattogtak a hasamban és küldték
felfelé a pizzát. Émelyegni kezdtem.
- Merre van a mosdó? – kérdeztem, de senki sem felelt. –
RILEY! – üvöltöttem.
A fiú fejét odafordította. Aggódó tekintettél bámult rám,
mint valami elmebetegre…és ezzel nem volt egyedül.
- Bocsáss meg, de merre találom a mosdót? – váltottam hangnemet.
Szája mosolyra húzódott. Kezével egy közeli ajtóra mutatott.
Még mielőtt elindultam volna megragadott. Teljesen, mint Zayn.
- Honnan tudod a nevem? – kíváncsiskodott.
Öhmm….jó kérdés. Ezt magam sem értettem.
- Azt hiszem valakitől hallottam…nem vagyok biztos benne –
mondtam és és fejemre egy erősletett mosolyt csaltam.
Már erősen a torkomban éreztem a pizzát, de ő nem engedett
tovább sem. Csupa keresztkérdéssel állt elő, mint valami újságíró vagy rendőr.
- Kérlek engedj! – szóltam hozzá.
Még mindig fogta a kezem és egyre szorosabban húzott maga
felé. Nem tudtam tovább magamban tartani, a fél órája megevett kajám rajta
landolt…
4 KOMMENT ÉS KÖVETKEZŐ! :)♥
4 KOMMENT ÉS KÖVETKEZŐ! :)♥
áhh szegény pasi:DDD siess!:)
VálaszTörlésjóólett. :D nem lennék Riley helyében. :D
VálaszTörléslegjobb történet amit eddig olvastam! :) abba ne hagyd! :D
VálaszTörlésajj annyira imádom a történetedet! :))
VálaszTörlésés már nem bírom hozd az új részt áááá! :D
siess :))