#1 Miért?!

Arcát egy maszk szerű dolog takarta el. Azt hiszem csak a jó arcfelismerő képességem miatt tudtam megállapítani, hogy tényleg ő az. Éreztem a kínos bámulásom, de egyszerűen képtelen voltam abbahagyni. Szemeimmel egyenesen ő szemeit fürkésztem, egy pillanatra olyannak tűnt a helyzet, mintha már évek óta ismernénk egymást. Először ő törte meg csendet :
- Kérlek ne sikíts! - suttogta.
Feleszméltem, s egyszerre kissé undokan ráförmedtem.
- Hidd el nem csak te vagy a világon! Nem fogok elájulni tőled!
- Ennek örülök - száján széles vigyor jelent meg.
Megfogtam a kezem közé akadó első pólót és nadrágot, majd a próbafülke felé siettem. Lépéseimet gyorsítottam, amikor észrevettem lopakodva utánam jön. Elhúztam a három fal előtt lógó vörös függönyt. Éppen fel akartam akasztani a két ruhadarabot, mikor tekintetem megakadt rajtuk.
- Fúj de undorító! - fakadtam ki.
Most valószínű első benyomása az volt a srácnak, hogy milyen rossz ízlésem volt. Egy pink színű, rövid farmer, hozzá pedig egy türkizkék póló, vállánál szélesen kivágott, rajta egy felirat áll: GOOD GIRL.
- Valami gond van? - csengett az ismerős hang.
- Jézusom - ijedtem meg. - Te még mindig itt vagy?
Az eddig testemet eltakaró anyag hirtelen eltűnt. A fiú belépett a fülkébe, a függönyt végül behúzta maga után. Tudtam, hogy most meg akar nyerni a vigyorával. Bevetette a hódító mosolyt, barna szemeit egyenesen rám szegezte. Egy pillanatra mintha minden megszűnt volna, lábaim remegni kezdtek, szinte láttam kívülről ahogy arcom egész piros lesz. Elképesztő a látvány. Felfogni sem tudom, hogy maga Zayn Malik áll előttem, arcával és izmos testével megbabonáz.
Hirtelen feleszméltem. Arcom elfordítottam, a kis helyen mellette kirohantam a próbafülkéből. A két eszméletlenül csúnya ruhadarabot a helyére akasztottam, majd próbáltam nem észrevehetően beolvadni a környezetembe. A legvégén Liz talált rám, teljesen hülyének nézve.
- Te meg miért bujkálsz a sarokban? - röhögött rajtam.
Ujjammal felé mutattam. Következő kérdéséből egyértelműen érződött, hogy nem érti mit szeretnék.
- Most meg mit csinálsz?
- Rám mutatott - szólalt meg háta mögött az a bizonyos alak.
Egyből felismerte. Hátrafordult és Zayn nyakába vetette magát. Én is kikászálódtam a ruhák védelmező soraiból, majd kifelé indultam. Ekkor egy hangos sikítás hagyta el Liz száját, mely minden érdeklődő szemet odavonzott. Hirtelen lányok tömege rohanta meg az ártatlan srácot.
- Itt rám már nincs szükség - gondoltam, majd hazaindultam.
Nagy nehezen eltaláltam a frissen megvett lakásunkba. Amint beléptem az ajtón kérdések hada talált el.
- Hol van Liz? Ugye nem vesztetek össze? - kezdte anya.
- Elhagytad? Azt hittem meglesztek. Mi a bajod? - kontrázott apa is.
- Héj! - szakítottam félbe őket. - Nincs semmi gond, Liz is jön majd. Elfoglalt.
Megelégedtek a válasszal. Folytatták a megkezdett teendőiket, takarítottak és kipakoltak még. Ledobtam az ágyamra a táskám, majd leültem a gépem elé.
Kis idő sem telt bele, Liz sikítozva, örömében ugrálva érkezett meg. Egyből a szobámba rontott és szóáradat hagyta el száját.
- El sem tudom hinni! Ez nem lehet! Velem történt meg! Zayn Malik...ő maga.
- Na nyögd ki!
- Zayn Jawadd Malik a One Direction egyik énekese randira hívta Liz Bakert.
Letaglózott amit hallottam. Az egyik pillanatban még velem flörtöl, legközelebb pedig már a barátnőm kell neki?! Persze, persze...Liz boldog és ez jó. De akkor is...Valóban én szúrtam el?